Visszajelzés

Összes cikk

2017-05-25

BEMUTATKOZIK A GYERÜNK, ANYUKÁM! ÚJ SZURP NAGYKÖVETE, SzDÓRI

Kiemelt kép

Ismét elstartoltak programjaink, melyek közül a SZURPhoz most is pályázati úton kerestünk nagykövetet a lelkes résztvevők közül. A beérkezett anyagokból őrült nehéz volt kiválasztani azt az egyet, végül SzDÓri mellett döntöttünk. Ismerkedjetek meg vele!

SzDóri vagyok, 30 éves óvónő, kreatív, természetbarát, igazi lökött tyúk. Gyerekkoromtól fogva fontos szerepet játszott az életemben a sport. Úsztam, küzdősportoltam, síeltem - ezt még most is imádom.

Aztán jött egy baleset, ahol megsérült a bal térdem, utána jött az egyetem és valahogy már nem szakítottam elég időt… Na jó, kb. egyáltalán nem szakítottam időt a sportolásra, mozgásra. Hiányzott, de az alakommal elégedett voltam, így feltettem a polc tetejére a dolgot. Ahogy viszont teltek-múltak az évek, úgy költöztek el rólam az izmok és sunnyogtak a helyükre „laza szövetek”, hogy szépen fogalmazzak, a plusz kilókról nem is beszélve.

Tíz éve dolgozom óvónőként. Az évek alatt a testem változásaival mindig a gyerekek szembesítettek a maguk őszinte és jó szándékú módján. „Dóri néni, olyan jó hozzád bújni. Olyan finom puha a pocakod.” Hm... Évekkel később egy óvatlan pillanatban behúztam a hasam az óvoda udvarán, mire az egyik kislány megjegyezte: „Anya is ezt szokta csinálni, amikor bemegyünk a hentes bácsihoz vásárolni.” Ez egy kicsit több infó volt a kelleténél.

Mindenesetre ekkor már nem éreztem jól magam a bőrömben. Bele-belekezdtem tornákba, de néhány nap, esetleg hét után mindig abba hagytam. Más területeken eltökélt és kitartó vagyok, ebben azonban jó ideje nem sikerül.

Mikor terhes lettem, 10 kiló plusz volt rajtam. A terhesség alatt összekapartam erre még nyolcat. Ugyan le is izzadtam tízet a szülés alatt, maradt nyolc plusz, meg egy löttyedt, rezgő úszógumi és nulla erőnlét. Drága férjem mindig bókol - egyem a lelkét, vidítani akar -, ő így is nagyon szeret. De a tükör nem hazudik, és nekem nem tetszik, amit benne látok!

 

 

Négyhónapos a kislányom, és most nehezemre esik feltolni őt babakocsistul a dombtetőre. Soha nagyobb motivációm nem volt még, mint ő! Az nem lehet ugyanis, hogy ne járjunk be minden hegyet-völgyet ugrándozva, ne lubickoljunk önfeledten a Balatonban, vagy ne lessük hasalva a csigák repesztését a betonon, eső után. A bicikli túrákról nem is beszélve!

Így hát fő célom most lecserélni ezt a löttyedt mamit egy vagány, erős, kitartó mamira, aki jó példát mutat a kislányának mozgás terén (is). Gyerünk, Anyukám! Meg tudom csinálni! Meg fogom csinálni!

SzDóri