Visszajelzés

Összes cikk

2017-06-14

FORMASZERVIZ-NAPLÓ: NEM FOGYTAM, PEDIG DE

Kiemelt kép

Úgy kezdődött a hetem, hogy lemerültem. Pünkösd hétfőn mondjuk otthon sem voltam, de kedden sem tudtam nekiállni tornázni. Így aztán olyan történt, ami még sosem amióta elkezdtem ezeket a programokat: kimaradt egy óra!

Ennek megfelelően jó depis hangulatban kezdtem a szerdát. Ráadásul a szokásos szeles időjárás megint elfújta az internetet… Épp küzdöttem vele, hogy visszavarázsoljam valahogy, mikor hirtelen lett Facebook és Nóri már megint élőben tornázott. Én folyton így járok. A kétéves persze pont engem rángatott túl a reggelin, hogy játsszak vele, és mikor meglátta Nórit, azonnal sipítozni kezdett, hogy tornázzunk. Nem volt apelláta. Tornázni kellett. A mini edzőm pedig végigcsinálta velem az egész 20 percet.

Időnként kijavított, hogy „nem jó, Anya, így kell csinálni”, meg hogy „higgadj le, Anya, ne pörögj be”! A végén meg, mikor a taposás gyakorlat jött, vigyorogva állapította meg, hogy ez a „hisztilábi” gyakorlat és tiszta boldog lett, hogy legálisan hisztizhet, ugyanis szerinte Nóri is hisztizett, azért toporzékolt, és hadonászott össze-vissza a levegőben a kezeivel. Kipurcantam, és mikor Nóri azt mondta, hogy „bármit is csinálsz, ne hagyd abba”, pont akkor estem össze a szőnyegen. A kétéves meg sipít, hogy „Anya, hisztizni kell méééég!”

A torna után még egy órán át követelte vissza a videót, és mikor Nóri feltette a rövidített változatot, és azt is megcsinálta párszor, sőt kénytelen voltam betenni neki a szerda-csütörtöki formatornát is, hogy megnyugodjon végre.

Innentől kezdve megcsináltam minden tornát 2-3-szor, hogy behozzam a lemaradásaimat magammal szemben. Nem mintha a heti 6 edzés normálisan elvárható lenne magamtól az 5 hónapos baba mellett, de mindegy.

Azt hiszem, mostanában elég fura testképzavarban szenvedek, de szerencsére általában rajtakapom, kielemzem és kezelem magamat. Ebben ez a napló is sokat segít.

Az egyik gond, hogy minden reggel a hajnali szoptatás után ráállok a mérlegre. Nem tudom minek, mert tudom, hogy semmi értelme, de megyek és ráállok. Olyan ez, mint a lottósorsolás, vagy az adventi naptár nyitogatás. Tök felesleges az egész, de mégis kíváncsi az ember az aznapi nyerőszámokra, vagy csokiformára. Persze a mérleg sem mozdul vagy 4 hete. Ha meg igen, akkor plusz-mínusz 2 kiló 2 percen belül. Aztán morcos leszek, hogy nem fogyok, pedig de.

Utána megyek és lemérem magam. Össze-vissza tologatom a centit, míg megállapítom, hogy vagy fogytam egy centit, vagy híztam. Nem tudom magam rendesen lemérni, mivel a köldököm az egyetlen viszonyítási pont, a többi meg egy folyton változó formájú massza, amit be kéne keríteni valahogy, bárhogy, de mindig ugyanúgy. Ez meg nem megy. Így aztán megint csak plusz-mínusz 2 cm a tévedési lehetőség. Ismét megállapítom, hogy nem fogytam, pedig de.

Ugyanis jönnek az ismerősök: De jól nézel ki, sokat fogytál! Én meg: Köszi szépen, kedves vagy. És közben azt gondolom, hogy nem is. Pedig de.

A heti fotókat a helyi baba-klubos összejövetelen csináltattam meg az egyik kedves anyukával, ahol a héten én tartottam arcfestés workshopot. Így került a karomra a GYA logó. Aztán nézegettem a képeket… Fogytam? Á, nem hiszem, biztos csak torzít a kamera. 

És végül hétvégén ruhakeresgélés közben a kezembe került a kontroll gatyám. Amiben a program elején lefényképeztem magam, ami februárban még a combom közepéig sem jött fel és egy hónapja még épphogy belefért a fenekem. A gombolásról álmodozni sem akartam. És akkor gondoltam egyet, felhúztam ezt a farmert, kipréseltem minden levegőt magamból, becipzáraztam a hasam és begomboltam a gatyát. HOPPÁ. Jé. Fogytam! Gyerünk, anyukám!

Bori

Nézd meg Bori előző írásait is!

AMIKOR ELŐSZÖR ESIK JÓL A TORNA

HAJRÁANYU TELE VAN TERVEKKEL!

A SZÜNET MOZGALMASRA SIKERÜLT

A PILATESRŐL AZT GONDOLTAM, VALAMI CELEBTORNA. HÁT NEM!

MURPHY ÉS A GYERÜNK, ANYUKÁM!

SZIGOR ÉS ENGEDÉKENYSÉG

MINTHA PONT NÓRI HANGJÁRA TÉRNÉNEK MAGUKHOZ

FOLYTON SÍR VALAMELYIK, AMITŐL ÉN RETTENTŐ ÁLMOS LESZEK

VAN CICI, VAN POCAK IS, NAGYON SZÉP!

MÁR NEM ESEM BELE A NUTELLÁS ÜVEGBE!

BEMUTATKOZIK BORI, A SZURP NAGYKÖVETE!