Visszajelzés

Összes cikk

2017-07-14

FORMASZERVIZ PLUSZ-NAPLÓ: AZ ÉLETEM MOST TÖRTÉNIK!

Kiemelt kép

Ilyen se volt még: a fogyifogadalom csoportban bekerültem a júniusban legtöbbet fogyó TOP 5-be. A magam kis mínusz három (izé, bocsi, 2,9) kilójával.

Meg is lepődtem rendesen, de örültem neki, főleg annak fényében, hogy eddig nem nagyon tudtam számszerűsíthető eredményt felmutatni. Tudom, a mérleg önmagában nem ad teljes képet a bekövetkezett változásról, de azért mégiscsak öröm ez. Olyan levegőbe bokszolós, tapsikolós, vinnyogva toporzékolós öröm. Nekem.

A terhesség előtti állapothoz képest így még 7 kiló van rajtam, ami már nem is olyan sok – főleg, ha azt nézem, hogy honnan indultam… Biztos írtam már, de ezt nem lehet elégszer. Hála a pajzsmirigy alulműködésemnek és a genetikámnak, összesen közel 30 kilót szedtem fel a terhesség alatt. HARMINCAT. Horribilisan sok. Legalább zabáltam volna… De semmi extra kilengés nem volt. És mégis… Százöt és fél volt az utolsó mért adat, nagyjából másfél héttel a szülés előtt. Szerencsémre magas vagyok, eloszlik. És a nagyja víz volt.

Persze a hormonjaim elhúzták előttem a mézesmadzagot: miután hazajöttünk a kórházból, alig voltam több mint a teherbe esés előtt. Titkon bíztam benne, hogy talán én is azon szerencsések közé tartozom, akik hátra dőlve, boldogan szoptatva dobálják le magukról a felszedett kilókat, de hamar rá kellett jönnöm, hogy bilibe lóg a kezem. Jó nagy bilibe. Nemhogy nem fogytam, de néhány nap alatt magamra kaptam még néhány kilót, aztán úgy beállt a súlyom, hogy jó ideig nem mozdult semerre. Amikor januárban elkezdtem a SZURP-ot, stabilan 88-89 között álltam.

Ekkor már sejtettem, hogy hosszú lesz az út, nem lesz könnyű, de bevallom: erre azért nem voltam felkészülve. Szerettem volna látványos változást, szédítő előtte-utána képeket. Egy fél év már elegendő idő arra, hogy legalább elinduljon valami – gondoltam én. Legalábbis korábban így volt. De ez a fél év nem hasonlítható össze a szülés előtt végzett edzésmunkával. Sem az edzések intenzitásában, sem kajálásban, sem a testem teherbírását tekintve nem volna fair önmagammal szemben, ha hasonlítgatnék. Pedig folyamatosan azt teszem. Már nem másokhoz, csak pár évvel ezelőtti önmagamhoz, de akkor is.

És mindig ott lyukadok ki, hogy néhány vigasztaló-megengedő, „ahhoz képest, hogy…” bullshit formájában simogatom a saját buksimat. Holott erre semmi szükség. Nincs ahhoz képest. Nem kell, hogy legyen. Az egészség és a jól-lét nem relatív. És bár elég nehezen küzdöm le magamban ezt a fogyósdit, valójában azt szeretném elérni, hogy egészséges legyek. Ruganyos. Robbanékony. Energikus.

Igaz, hogy január óta csak most először mutatkozott meg számokban is, az elvégzett munka igazi eredményeit már az első hetekben éreztem. Hogy van értelme, hogy épülök, hogy jobb leszek, hogy képes vagyok. Apró, pici lépésekkel eljutottam tüsszentéses becsurrantástól a heti háromszori kitartó futásig. Az egyre nehezebb gyerek emelgetése és a méretes cickók miatt napjában többször be akart szakadni a hátam, nyilallt a derekam, aztán ez is enyhült, majd elmúlt. Mi a fejlődés, ha nem ez?

Most fedeztem fel, hogy az elmúlt cirka hat-nyolc évben bekövetkezett, rapszodikus súlyváltozás eredménye bizony ott figyel a csípőmön. Nem durván, de látszik néhány csík, ahol megszakadt a bőröm. Nézegettem egy darabig. Korábban jó eséllyel elsírtam volna magam tőle, de most egyszerűen csak tudomásul vettem. Aztán úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó egy sötét szobában kuksolva várni, hogy egyszer majd arra alkalmasnak lássam magam. Nincs majd. Nincs mire várni. Az életem most történik, a gyerekemnek most van szüksége egy vagány anyára, aki önfeledten játszik vele, és nem azzal van elfoglalva, hogy hányan méregetik az úszógumiját a strandon.

Így hát túlvagyok az első idei fürdőruhás megjelenésen. Okosan megírta már valaki, hogy a bikini body valójában úgy készül, hogy felveszel egy bikinit a testedre. Így is tettem. Egy életem, egy halálom. És láss csodát! Nem is olyan vészes.

Dóri

Nézd meg Dóri előző írásait is!

Muhaha

A torna az én szelepem a kormányzó fején

Hogyan ássuk el évekre partnerünk önbizalmát?

Szép vagy úgy, ahogy vagy

Hikomat hét

Kulcsszó a fokozatosság!

Rettegnék a nyártól, ha nem kezdtem volna bele

A centi meg a tükör is kezd barátságossá válni

Előre sajnálom Cukerberget

Itt a nyomi-anyu kihívás!

Késő este az endorfin rózsaszín habként bugyog ki a fülemből

Fitnesz Koelhó azaz TOP 5 okosság az életmódváltáshoz

Picsog és megtáltosodik

Iszonyú hálás voltam, hogy ezt nem nyilvános helyen követtem el

Bemutatkozik Dóri, a Formaszerviz nagykövete!