Visszajelzés

Összes cikk

2017-05-31

SZURP-NAPLÓ: AHOGY A GYEREK LÁTHATJA

Kiemelt kép

Némi tanakodás és mérlegelés után eldöntöttem, hogy belevágok a SZURP-ba. Természetesen - mint minden jó feleség - megvitattam ezt a férjemmel is, aki lelkesen támogatva elhatározásomat azt mondta: „Jól van, csináld.”

Így indultunk neki az első hétnek. Ilyenkor szerintem még mindenki eltökélt és motivált, legalábbis én így éreztem magam. Kellett is, mert az órák és a mini gyakorlatok elvégzéséhez bizony el kellett venni valahonnan az időt. A szennyes megvár, a mosatlan sem panaszkodik, a porcicák vígan kergetőznek a folyosón és a pókok is békésen pilláznak a sarokban zsákmányukra lesve, mert Anya tornázik, nem zargatja őket.

Apa realizálja, hogy Anya nem kamuzott, tényleg belevág a dologba és még nagykövet is lett, beszarás! Támogat, segít, tesz-vesz itthon. Hálás köszönet érte ezúton is!

Na de akkor hol hibádzik a dolog? Miért nem is olyan egyszerű teljesíteni a napi kb. egy óra mozgást?

Otthonunk legújabb lakója négy hónapja érkezett. A kicsi szívünk, aki azóta a testünkön kívül dobog fáradhatatlanul vidít minket mosolyaival, csatolmányként kíséri nappalaimat és bearanyozza éjszakáimat is … Legalább négyszer. Őt senki sem kérdezte meg, mit szól ahhoz, hogy Anya tornázni akar.

 

Két verzióm volt a megvalósításra, az ő véleménye ez volt róluk:

 

  1. Tornázom, amikor alszik…

„Hmmm, de jó, tele a pocakom, hallom Anya szívét dobogni, ez megnyugtat. Asszem, alszom egyet. Hmm, valami változik… letesz. Áhh, ez az ágyikóm, itt jó helyen vagyok. Mindjárt ide fekszik mellém a saját ágyába és hallom majd a szuszogását. Vagy… nem. Akkor valamit matatni fog. Kint. Biztos mosogat mindjárt vagy ilyenek. De nem matat. Miért nem matat? A szenzoraim rosszat jeleznek, Anya eltűnt a láthatárról!! Úristen, izzítsuk be a vészjelzőket, azok hamar megtalálják: WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ… Oké, leállunk srácok, előkerült. Már nem is vagyok álmos. Nah, Anya, mi a program?”

 

  1. Tornázom, amíg játszik…

„Juj, de izgi ez a játszós placc, megismerem! Itt mindig olyan jó dolgokat csinálunk. Na, ide a cuccokat, hadd rágcsáljam meg mindet. Vajon hol nem nyálaztam még össze a szőnyegem? Gyere Anya, ezt nézd mit tudok! Anya, gyere már. Anya, mi a túrót csinálsz?” (Ő néz, én folytatom a videót.) „Te nem vagy komplett. Beszélő néniket nézel a lapos játékodon, miközben én is tudok hozzád beszélni. Eöh, wrúúúúúúúúúú, wwkahaksgfmdf. Látod?!” (Rá figyelek, válaszolok és folytatom a videót.) „Most miért nem figyelsz rám? Ó. Óó! Döbbenet.”

 

 

„Azt próbálja utánozni, amit az a másik néni csinál. Hát ez… durva. Úgy látom nem megy neki. De béna vagy, Anya! … Most ez mire jó? Nem velem foglalkozik és még szenved is. Hát ez így nem mehet tovább! WÁÁÁÁÁÁ…” (Adok neki egy játékot és folytatom a videót.) „WÁÁÁÁÁÁ…” (Játszom vele kicsit és folytatom a videót.) „WÁÁÁÁÁ…” (Fölé helyezkedem, elrendezem a laptopot, hogy lássam rendesen és folytatom a videót.) „NA, ez már döfi! Úgy látom még mindig szenved, de legalább rám mosolyog közben. Már nem is olyan béna… Segítek neki, megsimogatom kicsit az arcát. Kenek rá egy kis nyálat is, azt tudom, hogy szereti. Egye fene, akármi is ez, így benne vagyok. Gyerünk, anyukám!”

Hamar eldőlt hát, hogy együtt csináljuk végig a nyolc hetet. És bevallom, így én is jobban élvezem!

SzDóri

Nézd meg SzDóri előző írásait is!

BEMUTATKOZIK A GYERÜNK, ANYUKÁM! ÚJ SZURP NAGYKÖVETE, SZDORI