Visszajelzés

Összes sikersztori

Inspiranyu történetek: Kiss Gabriella

Gratulálok
+16

2017-08-21

Kiemelt kép

Sokat vacilláltam, elküldjem-e a fotókat, ezeket vagy készítsek mást, jobbat, rosszabbat, legyen előnyös, legyen realista, előbbi esetben hazugnak éreztem magam, utóbbi esetben rondának, és egyáltalán. Végül egyszerűen csak rossz kép lett az after, de mentségem legyen, nem én készítettem :) Borzasztó nehéz megmutatni magunkat, és most nem arra gondolok, amit a strandon egyébként is megmutatnék, mert persze ott is borzasztó nehéz, de aztán felaprítja az ellenállást az idő, az, hogy rohangálni kell, lángost hozni, pelenkát cserélni, pisiltetni, egyáltalán, az ember feloldódik abban, hogy ő a Gyermekek Anyja, és eltemeti a női létet - magam nevében beszélek persze, remélem, más jobban csinálja.

Arra gondolok, hogy az is nehéz, hogy én, hát mondjuk ki, milyen ügyes voltam, hogy ennyire lefogytam, és állni utána a gratulációkat, a dicséreteket, lájkokat, és közben mondanám, hogy hát nem is, mert itt lóg, ott lebernyeges, amott mazsolás, és felül túl sovány lettem, görbe vagyok, hazudós meg ronda, másrészt meg nehéz valahogy elviselni, hogy én most dicsekedtem.
 
A történetem annyi, hogy szüléskor 95 felett voltam, szülés után 1-2 hónappal, immár betöltve a negyvenet már csak 75, lement a víz, a cucc, meg kijött a két 3 kiló feletti ikerbaba, ez a 72-75 kiló viszont hosszan elkísért. Már két év 5 hónaposak voltak a fiúk, amikor elkezdték a bölcsit, de én még csak félállásban dolgoztam, akkor sikerült elkapni a pillanatot, amikor megvolt az akarat, a mód, az idő, és jött az első formabontó. 5-6 kiló minusszal és látványos eredménnyel. De ami még fontosabb: a beivódással, miszerint a napi mozgás remek, jól esik, nem csak utána, amikor vállat veregetünk, hanem közben is. Azóta, azaz 2016. májusától mozgok, a legtöbb héten 4-5-6 alkalommal, néha lemegy 3-ra. Egy ideje nem fogyok, és ami még fontosabb, egy ideje nem mérem sem a súlyom, sem a centiket - utolsó nagy sokkolódásom a 2017. májusi Formabontó után történt, amikor szembesültem azzal, hogy a napi mozgás nálam már nem hoz semmi érzékelhető vizuális eredményt - miközben volna mit. Egy kis rágódás, majd hirtelen el tudtam dobni centit, napi számolgatást, most az az öröm, ha ma is sikerült mozogni, ha egyre jobban érzem a testem a gyakorlatok során. Ha meg tudok állni egyensúlyi pózban Bercinél vagy tudok én is beszélni Nóri vagy Edó órája alatt. Az egészséges étkezés is átalakult, napi rutin lett, amit gond nélkül átlépek, ha olyan a helyzet, mert tudom, hogy nem fogok végleg kilendülni a pohárkrémek és házisütik irányába.
 
Ma már erősebb és izmosabb vagyok, mint talán eddigi életemben valaha is, kicsit bánom, hogy nem hamarabb kezdtem bele, amikor a bőröm még jobban visszaugrott volna, de azt hiszem, Anyukává kellett válnom ahhoz, a közösség tagjává, hogy tényleg elkapjon a gépszíj. És az nekem így későn joött el. de már örökre az leszek, és remélem, ugyanilyen sokáig tart a mozgós, egészséges, erős korszakom is. Köszönet, Anyukák!