Visszajelzés

Összes sikersztori

Inspiranyu történet: Gellén Nóra

Gratulálok
+46

2017-05-18

Kiemelt kép

Gellén Nóra közel 20 kilótól szabadult meg. Nem 2 hét alatt, nem használt semmiféle csodaszert és nem koplalt: "Nem voltam mindig túlsúlyos. Sőt! Az első munkahelyemen, alig 50 kilósan „szúnyog” volt a becenevem…"

 

Fiatal lányként, suli mellett az életem része volt az „érobik” (ahogy szeretett nagymamám mondta mindig), aztán ahogy sokasodtak a kötelezettségek és tolódtak el a hangSÚLYok, jöttek fel a plusz kilók is:

 

  • Levelezős főiskola + munka: 53 kg

  • Hivatali ülőmunka + finom vacsik kettesben: 57 kg

  • Magzatvédő vitaminos felkészülés az első babára: 61 kg

  • Babavárások rendszeres kismama tornával, odafigyeléssel: 75/79 kg

  • Gyerekek + munka + háztartás + no mozgás + észnélküli evés: 83 kg (eddig mértem...)

 

 

Magorral (a második fiammal) egyidőben született meg a Pécsimami, majd néhány hónappal később az országos Imami honlap hálózat. Imádtam a gyerekeimet és a Pécsimamit/Imamit is, minden gondolatom és cselekvésem körülöttük forgott. Aztán a szoptatással véget ért a szigorú tejmentes diétám (mindkét fiam tejfehérje allergiás volt), a monitor előtt töltött sok-sok óra viszont marad. Semmit sem mozogtam, és ahogy a kisebbik is óvodába került, már utána sem kellett szaladgálnom egész nap.  (Viszont olyan hévvel püföltem egész nap a billentyűzetet, hogy ha olimpiát rendeztek volna ujjtornából, esélyem lett volna az aranyéremre!) És közben ettem. Finomakat. Édes után sósat. Sós után édeset. Ha valami sikerült: jutalomként. Ha valami gáz volt: stresszoldásként. Nem túl sokat, de csoda, hogy nem liszt és cukor folyt az ereimben.

 

Észre sem vettem, hogy a mérleg már több, mint 80 kilót mutat.

 

Furcsa testképzavarom volt: sokkal vékonyabbnak éreztem magam, mint valójában.  A boltokban még mindig a 38-40-es gatyák után nyúltam, aztán elhessegettem a rossz gondolatokat, amikor a térdemig sem jöttek fel. Amikor megvettem az első 46-os (jujjjj) nadrágot és a szeretteim is csak hümmögtek, ha szóba került a súlyom: jött a felismerés és a döbbenet. VALAMIT TENNI KELL!

 

 

EZ az a 46-os nadrág!

Elhatároztam, hogy 40 éves koromra visszanyerem a formám! Hogy új egyenSÚLYt találok: olyat, amiben a munka és a család mellett ÉN is felférek valahogy a „libikókára”.

Arról lövésem sem volt, hogy 2 egyesület, 2 cég, 2 gyerek és a háztartás mellett hogyan fogom csinálni… Próbáltam nem enni: nem ment. Pontosabban rövid ideig igen, de utána mindig még többet mutatott a mérleg. (Ezzel ugye nem mondtam újat?) Futni utálok. Próbáltam a barátnőmmel eljárni sportolni: három hét alatt összesen kétszer jutottunk el fitness terembe (hol egyikünk, hol másikunk gyereke lett beteg): fájó izomláz és kisebbségi érzés lett az eredmény, látva a szuper alakú lányok edzettségét.

 

Tanácstalan és elkeseredett voltam: AKKOR ÉN MÁR ÍGY MARADOK? Aztán 2015 nyarán, váratlanul szembejött velem a „Gyerünk, Anyukám!”. Megdobbant a szívem, éreztem, hogy közünk lesz egymáshoz!

„Találkoztunk” is: kipróbáltam néhány online tornát és tetszett. Jó volt a zene, kényelmes volt, hogy nem kell kimozdulnom otthonról és végre éreztem, hogy valahol a mélyben VANNAK IZMAIM! Minden porcikám mozgás után áhítozott! De a körülmények közbeszóltak: akkor még csak valós idejű tornák voltak, és nekem mindig közbejött valami sürgős, vagy fontos az élő tornák fix időpontjában, így általában lekéstem a „randit”, amik egy idő után elmaradoztak.

 

A következő szűk másfél évben pici étkezési odafigyeléssel (búcsút mondtam a kenyérnek), és néhanapján, mindenféle youtube-os videókra végzett tornákkal lement egy tízes. Örültem, hogy ilyen pici változtatásnak is ekkora eredménye van, de 72 kilónál megállt a folyamat, nem tudtam, hogyan tovább. Pedig még messze volt a célom!

 

Aztán 2016 októberében újra a Gyerünk, Anyukám! mellé sodort az élet, a „kapcsolatunkban” igazi áttörést a FORMA-BONTÓ program hozott. Azóta is együtt vagyunk… és én már régen éreztem ilyen jól magam a bőrömben!