Visszajelzés

Összes sikersztori

Inspiranyu történet: Tilkovszky Zsófi

Gratulálok
+78

2016-12-01

Kiemelt kép

Nagy meglepetésemre meg kellett állapítanom, hogy már vállalható a testem egy ekkora falat ruhadarabban is. Napfényben. Lámpafényben. Emberek előtt. Íme, ez az én történetem:

Sziasztok Lányok!
 
Pár hete történt meg velem, hogy valóságos bátorságpróbán vettem részt. A gyerekeket lepasszolva a férjemmel kettesben elindultunk egy wellness hétvégére. Utolsó pillanatban hirtelen felindulásból a tankinifelsőm mellé bedobtam a bikinifelsőmet, hogy hátha…. Majd a szállodai szobában álldogáltam a tükör előtt, de mivel nem hittem a saját szememnek, le is fotóztam magam. Nagy meglepetésemre meg kellett állapítanom, hogy már vállalható a testem egy ekkora falat ruhadarabban is. Napfényben. Lámpafényben. Emberek előtt. 
Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy a májusi formabontó program elején készült bikinis képem mellé téve az aktuálisat mekkora is a különbség. Szó szerint döbbenetes! Májusban 72 kilóról indultam, most 63 vagyok. -9 kiló, sokkal több önbizalom 
 
Íme, ez az én történetem:
 
Zsófi vagyok, 35 éves, van egy 3 éves Ádi fiam és egy lassan 1 éves Zitus lányom. Mindig is vékonyabb, sportosabb típus voltam, talán ezért is volt számomra nehezebb elfogadni a testemet ért negatív változásokat. Sportosság, aktív élet ide vagy oda, a terhességek alatt olyan voltam, mint akit agyonvertek, nem hogy sportolni nem bírtam, a kismamajógán is úgy lihegtem, mint aki minimum a Mount Everestet készül meghódítani. Ellenben folyton éhes voltam. Nem kicsit, nagyon. És persze az egészséges kajákra rá se bírtam nézni. Így hát mind a két alkalommal volt szerencsém felszedni magamra 20 kilót, avagy többet, nem tudom pontosan, mert onnantól már nem álltam mérlegre. Mondják, hogy a szoptatás alatt az ember lánya csak fogy, és szépen leolvadnak róla a felesleges kilók. Na, én nem ebbe a típusba tartozom, én bizony azok táborát erősítem, akik szoptatás alatt híznak. Első alkalommal ez teljesen lesokkolt, de a kislányom születése után már legalább tudtam, hogy mire számítsak. Ami viszont akkor sokkolt, hogy még kevésbé akart beindulni a változás, mint első alkalommal. 
 
A két picivel itthon levős üzemmódban a sportot jó pár hónapig nem tudtam beszuszakolni az életembe, azt hiszem akkoriban a túlélésért és a józan ész megtartásáért folyó küzdelem felemésztette az energiáimat   Tavasszal viszont szembejött velem a facebook-on a Gyerünk, anyukám!, és a sikertelen tesztidőszak (sikertelen, mivel csak 1 élő órán tudtam részt venni) után végül igazából az akkor induló formabontó program szippantott be. 6 hét, heti 6x30 perc bármikor elvégezhető torna. Napi 30 percet igenis csak magamra szántam, alvásidőben ment a kismackó és társai  Szinte az összes órát végigcsináltam, nagyon sokat feszesedtem, sokan meg is jegyezték mennyit fogytam, pedig mivel még szoptattam, összesen 60 dekát tudtam leadni a 6 hét alatt. Ami szinte semmi, de látványban mégis borzasztó sokat jelentett. Javult a tartásom, több lett az önbizalmam, és azóta is állítom, hogy a sport magabiztossá tesz!!! Óriási motiváció volt, hogy több száz hasonló cipőben járó anyukával együtt otthon nyomtuk az órákat, tudtam, hogy még ha a szobában egyedül is vagyok, mégse vagyok egyedül. 
 
Bevallom, a nyáron ezek után mégis valahogy leeresztettem és nem találtam meg a napi ritmust, de szeptembertől ezen a holtponton is átlendültem. Azóta heti négyszer igyekszem sportolni, ebből egy kiszabadulós modern táncóra (kiszabadulós, azaz fogom magam, családot itthon hagyva bemegyek a városba és táncolooook  ), a másik 3 pedig gyerünkanyukámos edzés. Nekem óriási segítség, és számomra sokkal jobban tervezhető, hogy vannak bármikor indítható órák, amiket egytől egyig mind imádok! Hétvégén meg hogy minden heti órát el lehet érni, ez egyszerűen zseniális! 
 
A célom, hogy 60 kiló alá menjek, onnantól kezdve én már nagyon-nagyon elégedett leszek. Van akitől már most megkapom, hogy de jól nézek ki, de nehogy tovább fogyjak, mert be fog esni az arcom és csúnya leszek… Hát, imádom az ilyen motivációkat…  Én úgy vagyok vele, hogy mindenki azért a célért küzdjön, ami számára a jóleső végeredmény. Ha valaki 80 kilósan jól érzi magát a bőrében, akkor legyen az a cél, ha 45, akkor legyen 45. Mi élünk a saját bőrünkben, mi tudjuk hogy a komfortérzetünkhöz mi kell. Nekem az, hogy beleférjek a szekrényemben lapuló ruhákba, ehhez még az a 3-5 kiló kelleni fog. Ami meglesz majd, a Gyerünk, Anyukámmal sikerülni fog!  Amin viszont még változtatnom kell, az az étkezés. De ez most nehezen megy, mivel azért kialvatlanabb vagyok, mint szeretném. Szóval jövőre erre kell picit ráfeküdnöm, egészségesebb ételek felé fordulni, és megpróbálni minimalizálni a csokievést. És rájönni, hogyan lehet hatékonyan feszesíteni a hasunk bőrét 
 
Őszintén bevallom (és remélem, ezért nem fogsz rám megharagudni Nóri) én alapból abszolút nem voltam az online torna híve. Számomra jó érzés elindulni, becsukni magam mögött az ajtót és elmenni edzeni. De be kellett látnom, hogy gyerekek mellett heti egynél többször ezt nem tudom megtenni, így jutottam el végül hozzátok. Aminek nagyon, nagyon örülök, és a mai napig hálás vagyok Nektek! Most egy pici lábujjműtét miatt kicsit takarékon vagyok, mert olyan sok mindent nem csinálhatok, hogy inkább magamtól végzek olyan gyakorlatokat, amik 100%-ig biztonságosak. De már ez alatt az egy hét alatt is óriási hiányérzetem támadt. Ezáltal bizonyítást nyert, hogy a Gyerünk, anyukám! bizony függőséget okoz :D
 
Nóri, köszönöm szépen, hogy vagytok, még ismeretlenül is imádlak Titeket! <3 Szuper ez a kezdeményezés, és nem is egyszerűen csak sportolási lehetőséget biztosítotok az otthon „raboskodó” anyukáknak, hanem közösséget, motivációt, nagyon sok szeretetet adtok, így szerintem igazi küldetés a Tiétek! Amit külön szeretek Benned, hogy nem is célod tökéletesnek beállítani magad, felvállalod a hibáidat, és még azokkal együtt is tökéletes vagy. A legjobb szó erre, hogy hiteles vagy, és talán ez a legfontosabb! KÖSZÖNÖM!  <3