Elkezdtük az arcoskodást

Az történt, hogy már majdnem kipukkadtunk az izgalomtól, hogy összeálljon a 4+4 hetes arcjóga tanfolyamunk, és persze hogy elsők között szerettük volna megcsinálni. Mert negyven fölött azért vannak vágyaink, ami a tükörképünket illeti... úgyhogy nem volt kérdés, hogy amint kikerül a tanfolyam az oldalunkra, akkor mi: Mogyorósi Kriszta, Lukács Kati és én belevágunk. Ebben a cikksorozatban elmeséljük nektek, hogy mit tapasztalunk.

Induljon az első hét - néztünk össze Krisztával és Katival, és akkor jött, hogy aha, ahogy azt mi elképzeltük. Mert az ugye úgy van, hogy az anyák kitalálnak valamit, aztán az élet egy kicsit vagy nagyon közbeszól. Én egy szájsebészeti műtéttel indítottam, Krisztának pedig egy beteg gyerekkel kezdődött az arcjógás karriere. "Szerencsére ezek a videók könnyen és gyorsan fogyaszthatóak, így két ápolási szünetben vagy esténként dolgoztam fel az első hét tartalmait" - kezd bele Kriszta, aki a tőle megszokott alapossággal indította el ezt a tanfolyamot. "Nyitottam egy külön mappát a telefonomban a jegyzeteimnek, ott írom fel a számomra hasznos és fontos információkat a videókból, hogy vissza tudjam majd keresni, amit elfelejtek."

Ez még nem az, vagy mégis?
Az első hetet Krisztánál inkább az ismerkedés jellemezte: "Látható változást még nyilván nem tapasztaltam (sajnos az időhiány sem segített a gyakorlásban), de az biztosan elmondható, hogy a gyakorlatok után éreztem az arcom izmait elfáradni, bizseregni, ellazulni, szóval a háttérben elindultak a folyamatok, csak gyakorolnom kell szorgalmasan. Remélem a következő hetekben már fel tudok mutatni látható változást is. A fotókat elkészítettem, terveim szerint azokat minden héten megismétlem majd. A lányaim szerint egyelőre szebb vagyok élőben, mint a fotókon ;)!"

Segítség, vakon vagyok!
"Én azzal kezdtem, hogy rájöttem: ez a program kicsit több időt és rákészülést jelent nekem, mert én szemüveg, vagy kontaktlencse nélkül "vak vagyok", így az első hetem kicsit elúszott, de a következő hetembe már azt is belekalkulálom, hogy először szemüvegben megnézem a videót és utána csak hallás után gyakorlok" - nevet Lukács Kati. "Most hogy túl vagyok az első videókon, így már tudom azt is, hogy melyik gyakorlatnál maradhat benn a kontaktlencsém, melyik az, amihez tuti ki kell vennem a szememből. A másik ok a rákészülésre, hogy a két kamaszodó fiam mellett én ezt nem csinálom :D, mindenki más érezheti úgy, hogy neki ez nem probléma én inkább kihagyom :D." Szóval Katinak az lett a módszere, hogy megvárja, amíg a fiúk nincsenek a közelben, aztán kezd csak bele az arcjógába.

A nevetőizmok is dolgoznak
"Nagyon durva családi röhögés lett egyébként a gyakorlások vége, főként az arc alsó szegmensét megdolgoztató első heti gyakorlás közben, ahol a brummogtatás és berregtetés elsőre lehetetlennek tűnő kihívásai indították be a családi közös gyakorlást és vihogást, amit a hüvelykujj "szopkodás" koronázott meg, innentől kezdve mindenki fetrengett a röhögéstől, mármint a rajtam röhögéstől ;). Szóval az én arcizmaimra gyakorolt hatásán túl az arcjógának úgy tűnik egyéb hatásai is lesznek, úgymint közös családi minőségi idő, illetve a családtagok arcizmainak passzív megdolgoztatása" - veszi át a szót Kriszta.

Cérna ki, jóga be
A csajok már javában arcjógáztak, illetve a családtagjaik pukkadoztak néha a nevetéstől, amikor én még mindig zárt szájjal üldögéltem a kanapén. Egy szájsebészeti beavatkozás nyomán meg kellett várnom, amíg eltávolítják a varratokat, de ahogy megszabadultam a cérnaszálaktól, én is belekezdtem. Az a helyzet, hogy ez a néhány napos arc mozdulatlanság és arcjógára várakozás döbbentett rá arra, hogy mennyire igényem lett erre a mozgásformára: hogy azt érezzem, hogy az arcom is él, hogy talán kevésbé beszélek majd zártan, mint ebben a néhány napban. Az első tapasztalatom az volt, hogy mennyire izgalmas kihívás ilyen sokáig a tükörképemet figyelni. Hogy mintha másképp ismerkednék most a saját arcommal, méghozzá úgy, ahogy eddig soha. Figyelem, kutatom, hogy mi hogyan mozdul, amikor ezeket az elsőre igencsak furcsa mozdulatokat teszem, és azt hiszem, hogy összességében még sosem töltöttem ennyi időt úgy a tükör előtt, hogy megfigyeljem a saját rezdüléseimet. Fantasztikusan izgalmas volt összevetni a saját arcom mozgását Fekete Kriszta és Radics Timi arcának mozgásával és én annyira megnyugodtam attól, hogy elmondták, ebben is lehet fejlődni, változni, hogy amikor itt eljutunk egy edzettségi szintre (tónusosság, ó je), akkor a megtartásra is lehet majd összpontosítani. És önkéntelenül fürkészni kezdtem őket, és megláttam azt, amit még soha: hogy egy arcnak a mozgásában milyen szépség lehet.

Kapcsolódni a tükörképemmel
"Jól esett tenni magamért valamit a héten, egyelőre hihetetlennek tűnik, hogy az arcom képes lesz változni a gyakorlás hatására, ezt egyelőre nehezen fogadja be az agyam. Egyúttal az e heti sok "szembenézés" önmagammal egészen jól ment, rosszabbra számítottam! A tükörképem ilyen mértékű látása egészen pozitív megerősítéseket hozott, és a ráncaimhoz és az "öregedésemhez" való viszonyom sokat javult a héten" - reflektál Mogyorósi Kriszta, akinek az a célja a jövő hétre - a fő videók feldolgozásán túl -, hogy egy reggeli és egy esti rutin kialakításon a számára hasznos és fontos gyakorlatokból.

Megnézem magam úgy rendesen
"Csodás élmény volt felfedezni, hogy ha valóban megnézem magam úgy rendesen, akkor a homlokon már nekem is látszódnak ráncok, és hogy a szám mellett kezdenek lefittyedni az izmok. Ezen tudás ismeretében lelkessé váltam, hogy van itt min változtatni, nem csak a tokámat kell eltüntetni" - mondja Kati, akinek két kedvence lett az első héten, az egyéb videók között Krisztával a nyak átmozgatása. "Ezt tényleg tudom bármikor csinálni, szemüvegben és kontaktlencsében is és most hogy tudom, hogy ez azon kívül, hogy jó érzés, még abban is segít, hogy az arcomon az izmok is a helyükön maradjanak naponta többször is megcsinálom. A másik kedvencem Timi videójában a Joker póz volt, nem maga a gyakorlat volt az, ami a kedvencemmé vált, hanem az, ami utána jön. Volt már olyan, hogy annyit nevettetek, hogy begörcsölt az arcotok és azt érzetétek, hogy izomlázatok lett az arcotokban? Na hát a gyakorlat végén pont ezt fogjátok érezni! Én ott ültem vigyorral az arcomon, régi nagy nevetéseket felidézve a végén."

Új reggel: kedvesebb nekem ez az arc
Képzeljétek, én este csináltam meg az első gyakorlást, és reggel, amikor kimentem a fürdőszobába, és hideg vízzel megmostam az arcom, belenéztem a tükörbe és észrevettem, hogy másképp tekintek magamra. És nemcsak másképp tekintek erre az arcra, hanem másképp is érintem. Az esti gyakorlásból velem maradt arcmasszázs érintéseket kifejezetten jól esett újra megpróbálni, egyedül. Oldalra fordítottam a fejem, megnéztem magam onnan is, bekrémeztem a tenyerem és egészen finom, kedves és az arcomat értőbb mozdulatokkal simítottam be a bőrömbe. Azt a hálát kezdtem érezni, amit egyébként a jóga gyakorlásaim alkalmával: hogy valami körforgásban vagyok, valami fejlődésben, amikor mindig odaérek önmagamhoz, és ez mindig új és önmagamat jobban ismerőbb és jobb és más.

Még csak egy hét telt el, de mi már benne vagyunk a saját arcunk új tudatosításában, a mozdulataink mintha átgondoltabbak lennének és a napjainkban itt-ott, szándékosan vagy nem direkt, de elkezdődött valami, ami ennek a néhány gyakorlásnak az eredménye. Ha kíváncsi vagy, ha megismerkednél önmagaddal egy kicsit másképp, ha vágysz arra, hogy izomzatod legyen az arcodon (nem vicc, tényleg), ha kevesebb ráncot, lefittyedést szeretnél, vagy csak felfrissülnél nyaktól felfelé (és a nyakad is ellazul, amúgy), akkor gyere-gyere, tarts velünk, bármikor elkezdheted a 4+4 hetes arcjóga tanfolyamunkat!