Nem akarok ráncokat! Vagy mégis?

Az történt, hogy már majdnem kipukkadtunk az izgalomtól, hogy összeálljon a 4+4 hetes arcjóga tanfolyamunk, és persze hogy elsők között szerettük volna megcsinálni. Mert negyven fölött azért vannak vágyaink, ami a tükörképünket illeti... úgyhogy nem volt kérdés, hogy amint kikerül a tanfolyam az oldalunkra, akkor mi: Mogyorósi Kriszta, Lukács Kati és én belevágunk. Ebben a cikkben elmeséljük nektek, hogy miért.

Kriszta elkezdte észrevenni a ráncait
"Kriszta vagyok, 42 éves és ráncos. Nagyon sokáig fel sem tűnt az arcom változása, szeretem a nevetőráncaim, alapvetően elégedett voltam a fotókon a fejemmel. Aztán eljött egy pillanat, nem emlékszem mikor és miért, kb. 1-2 éve, amikor mindenki máson csak a sima bőrét vettem észre, az enyémen meg csak a ráncokat. Konkrétan amőbázni lehet a homlokomon, és a banyaráncom már lassan vetekszik a Mariana-árok mélységével (jó, érzékeny a szemem és állandóan hunyorgok és állandóan mimikázom, hogy nyomatékosítsam a mondandóm)... azt hiszem a pontot az i-re a majd 90 éves nagyim tette fel, aki az egyik családi ebéden megjegyezte, hogy lassan ráncosabb az arcom, mint az övé" - kezd bele Kriszta. Uhhh. Mondhatnátok, hogy egy ilyen megjegyzés övön aluli. Hát betalált. Kriszta azóta megszállottan figyeli az arcjógát, a koreai arcápolási rutinokat, a csodakencéket és egészen őszinte lesz most hozzátok: "Még botox konzultáción is voltam bőrgyógyásznál, de egyelőre nem engedtem senkinek, hogy tűvel szurkáljon... egyrészt félek tőle, másrészt szeretnék megtenni mindent beavatkozás nélkül az arcom egészsége érdekében."

Katit megint a kíváncsisága viszi előre
"A kíváncsiság hajtott ebbe a kihívásba. Én vagyok, az akinek nincsen arcápolási rutinja, krémjei, arc maszkajai stb. Az egyetlen szokásom az, amit a nagyim mondott mindig, hogy márciusi hóval mossak arcot és szép leszek, na ezt igyekszem követni, szép is a bőröm" - mondja. - "Na de az azért egyértelmű, hogy nem a hóban arcmosástól, hanem, igen, az a helyzet, hogy úgy tűnik ez ügyben én jó helyen álltam sorba a genetikai lottón, mert nem igazán vannak ráncaim."
Akkor jogos a kérdés, hogy miért kezd most bele Kati? "Hát mert egy kis tokám az van és jó lenne, ha nem lenne és mert azt gondolom a megelőzés talán mindig többet ér, mint a tűzoltás."

Észrevettem, hogy lóg
Egészen pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor egy #olvassanyukám felvételt vágtam és ahogy ráközelítettem az arcomra, észrevettem, hogy az arcom jobb oldala mintha megereszkedett volna. Egészen pontosan látok egy lefittyedést az arccsontomon, amit korábban sosem szúrtam még ki. Aztán este, amikor odaálltam a tükör elé, hogy kisimítsam, akkor pedig feltűnt, hogy a tokám is szépen együttműködik a gravitációval és most már be kell, hogy valljam: kellően hiú vagyok ahhoz, hogy ezt most még ne akarjam magamnak. Szóval igen, én beismerem, hogy a hiúság miatt érkeztem.
Meg még egy dolog miatt: ősszel megcsináltam a 4+2 hetes női jóga tanfolyamunkat, az ott megismert gyakorlatok azóta a mindennapjaim részévé váltak, és ebben a tanfolyamban van egy arcjóga Fekete Krisztával. Hát én abba beleszerettem, korábban nem ismertem azt az érzést, hogy az arcom megkönnyebbül. De erre vágyom azóta is, hogy ezt sokféleképpen el tudja érni, hogy ugyanazt a kellemes arctudatot, arcérzetet sajátítom el, amit a testtudattal kapcsolatban.

Amúgy amikor erről beszélgetünk, azt mondja nekem Kati, hogy "nekem ez nagyon komfortzónán kívül van és sok mindent tanultam a Gyerünk, anyukámmal! az egyik az, hogy néha jó a komfortzónánkon kívülre is kacsintgatni". És nagyon nevet. Oké, induljunk a komfortzónánkon kívülre!

Hogyan kezdjük el?
Krisztának az a terve, hogy kitartóan halad a következő hetekben az Arcjóga tanfolyamunk óráival és megpróbálja egyelőre így, természetes úton korrigálni az idő múlásának nyomait. "Timi és Kriszta óriási motivációt jelentenek ehhez, egyrészt láttam az ő eredményeiket az arcukon, másrészről nagyon kíváncsi vagyok, hogy a gyakorlatban a segítségükkel én mit fogok tudni elérni. A célom, hogy felismerjem és megszüntessem az okokat, amik a ráncaimhoz vezettek illetve szeretném rendszeressé tenni a gyakorlatokat és saját rutint kialakítani, amelyek segítségével halványíthatom a meglévő árkaim, a szemem alatti táskákat el tudom tüntetni és összességében frissebb és simább lesz az arcom."

Kriszta a következő hetekben naplózni fogja az elvégzett feladatokat és beszámol majd az érzeteiről, változásokról, tapasztalatokról. "Kíváncsi vagyok ti is láttok-e majd változást? Én nagyon szeretnék!"
A naplózásról egyébként beszélgettem Fekete Kriszta jógaoktatónkkal és azt javasolta, hogy írjuk fel magunknak, hogy éppen hol, hányadik napon tartunk a ciklusunkban, mert ha néhány hónap alatt kialakul majd a napi rutinunk, akkor észre fogjuk venni, hogy a ciklusunk folyamatában mindig más és hogy pontosan miben más, hogyan változik az arcunk. Úgyhogy én ezt majd jól felírom magamnak, aztán remélem, hogy nem csak a puffadást és a vizesedést veszem észre, hanem a jó dolgokat is! Azokat leginkább.

Oké, mi elkezdjük, tartsatok velünk!