Sajtreszelő has vs domborzati térkép

Szülés után a sport egészen más, mint előtte volt. Ahogy öregszem, a testem a legérdekesebb helyeken mutat újat nekem. Lehetnék a sajtreszelő hasú, dehogy számít a genetika, csak a kemény munka fitnesz példakép, de az az igazság, hogy egy teljesen átlagos, olykor a súlyával küzdő, nem féktelenül zabáló, mégis ‘Nóra, miért ennyi ez az éhomi vércukor?’ vagyok.

És akkor elkezdtem figyelni, hogy az egyes alkatrészek hogyan kelnek önálló életre rajtam sportolás közben. Mert amikor nem tudom megváltoztatni, elkezdek vele barátkozni Az meg a bónusz, hogy képes vagyok jókat röhögni rajta. A lista még nem teljes, mondom, mire jutottam a 300 brit tudóssal!

Kartámaszban örülök, hogy a melleim takarják az alább elhelyezkedő képleteket. De hopp, azt hittem, megúszom, itt a lefelé néző kutya, pedig nem is jógára jöttem. És akkor nem is tudom, hogy melyik rész az izgalmasabb ebben a megdőlt helyzetben, az összes gödröcske a combomon, vagy a hasam, ami ebben a pózban végre nem kell, hogy az őt sakkban tartó izmoknak engedelmeskedjen, ezért bátran törekszik a talaj felé.

Nem is kérdés! A hasam, hát ki látott már ilyen csodás szimbiózisban egy jó adag extra bőrt és egy kis hasi zsírt? Ha lövésed sincs, hogy mit látok, most keress rá Jabbara.

Nem baj, jön a kardió, most akkor nem kell ezeket a domborzati elemeket tovább nézni. Ugráljunk, azzal soha nincs baj. De azért ha jobban megfigyelem, a kedves Jabba így meg a fenekemmel kerül szinkronba. Minden szökkenésre együtt bluggyannak egyet.

Hason már nem érhet meglepetés! Ja, hogy tegyem le a bütykömet is a talajra? Még úgy is, hogy ezt ő határozottan nem szeretné?

Az örök dilemma, hogy az extra ikres has az edzőgatyán belül vagy kívül legyen, a nyújtásnál sem oldódik meg. Törökülésben nyújtózzak meg előre, és ha azt választottam, hogy has ki, most viseljem a következményeit. Hogy azok mik? Hát kérlek csak annyi, hogy ez a kis kötényhas, ami az életem 99 százalékában gravitál, most megpróbál helyet követelni magának a sportmelltartóban a többiek mellett.

Apropó, többiek. Nekik sem kell kétszer mondani, hogy adják át a helyüket, vígan távoznak a szélrózsa minden irányába, hónalj felé, és/vagy középen ki.

A legjobb az, amikor az egyik erre, a másik arra.