A visszérbetegségek, és a mozgás jelentősége a megelőzésben

Visszér, visszeresség, visszérbetegség – tegyünk köztük rendet!

Amikor azt mondják valakire, hogy "visszeres a lába", azzal a visszerek megbetegedésére utalnak, de alapvetően a visszér, mint megnevezés nem egy betegség, hanem a véredényeink egy adott csoportjának az elnevezése. Vénáknak is nevezzük őket: lényeges tulajdonságuk, hogy vért szállítanak a különböző testrészeink és szerveink felől a szív irányába. Elhelyezkedéstől függően a hajszálvékonytól a bő ujjnyi vastagig változik a méretük. Fontos jellemzőjük még, hogy vékonyabb, tágulékonyabb érfallal rendelkeznek, mint az artériák, és a vér visszafelé folyásának megelőzése érdekében billentyűket tartalmaznak.

Visszerei tehát mindenkinek vannak, visszérbetegsége azonban már nem mindenkinek, de sajnos sokaknak. Ahogyan a derékfájás, ez is az egyik tipikus következménye az ember két lábra állásának. Visszérbetegség szempontjából rizikótényezőnek számít még a laza kötőszövet, a túlsúly, az aktuális, vagy korábbi terhességek, a folyamatos üléssel vagy állással járó munkavégzés, és a mozgásszegény életmód.

Milyen az egészséges visszér?

Az egészséges visszér fala a tőle elvárható mértékben rugalmas, billentyűi megfelelően zárnak, és nem találhatóak rajta tágult szakaszok. Ez azonban önmagában még nem lesz elég a vénás vér szívbe juttatásához, ugyanis ezt a folyamatot lassítja a gravitáció, illetve hogy a hajszálerekben a vér áramlása lelassul, így az őket "összeszedő" vénákban már kevésbé érvényesül a szív pumpáló-szívó ereje.

Mi segíti akkor a visszerek munkáját? Itt jön az izgalmas rész: a légzés és a mozgás. A légzés során a mell- és a hasüreg mozgása miatt kialakuló nyomásváltozás fejt ki szívóerőt; mozgáskor pedig a vázizmok munkája pumpáló hatást gyakorol a végtagokban futó visszerekre. Ez utóbbit hívják izompumpának, és ez magyarázza az összefüggést a mozgásszegény életmód és a visszérbetegségek között.

Érdekesség

Mivel a lábfej található a legmesszebb a szívtől, és állás/ülés esetén a gravitáció is innen nehezíti meg leginkább a vér útját a szív felé, ezért a vádlit, mivel az izompumpájának e távolság legyőzésében rendkívül fontos feladata van, a "második szívünk"-ként is szokták emlegetni. Ezt nagyon szeretem, bár kissé talán túlzó, de költői, és mint ilyen, remek motivációt jelent.

Mi jelzi, hogy nem egészségesek a visszereink?

Az első tünetek általában teljesen hétköznapiak: hosszabb állás, ülés során kissé bedagad, zsibbad a lábfej vagy a lábszár; estére "elnehezül", viszket a boka környéke. Megjelenhetnek a bőr alatt lila erecskék rajzolatai, jellemzően a bokán, a vádlin és a combokon. A lila rajzolat kis átmérőjű, enyhén tágult visszerekre, a duzzanat, zsibbadás pedig pangó vénás vérre és nyirokfolyadékra utal – ám ebben stádiumban a duzzanat hamar múlik, a seprűvénák jelenléte pedig leginkább esztétikai aggodalmat kelt "viselőjükben".

Már komolyabb problémára utal, amikor vastagabb lila csíkokat látunk a lábszáron, és e csíkokon gyakran csomók is megfigyelhetőek. Jellemzően ilyenkor a láb már kisebb, rövidebb megterhelésre is duzzad, zsibbad, fáj, és – bár ennek más oka is lehet – van, hogy a vádli izomzata görcshajlamot mutat. Ezek a jelenségek már orvosra tartoznak: komolyabb visszértágulatra, a vénás keringés elégtelen voltára, pangásos, gyulladásos folyamatok fennállására utalhatnak. Ilyenkor is van még esély rá, hogy életmódváltással az állapotromlás elkerülhető, késleltethető legyen – de ezen a szinten az életmódváltáshoz már fontos szakember tanácsát kérni!

Amikor a vénák gyulladása súlyossá válik, mindenképpen szükség van orvosi kezelésre, akár műtétre is, ellenkező esetben komoly szövődmények alakulhatnak ki, mint például lábszárfekély vagy akár trombózis. Ez utóbbiról nyilván mindenki hallott már: vérrögképződéssel járó vénás betegség, ami legrosszabb esetben akár tüdőembóliához is vezethet. Bár többnyire az idősebb korosztályra jellemző betegség, vagy hosszas fekvés, esetleg műtét szövődményeként alakulhat ki, mindenképpen érdemes ismerni a tüneteit, hiszen ritkán, de - például örökletes hajlam esetén - bizony fiataloknál, középkorúaknál is kialakulhat! Erős fájdalom, feszes, duzzadt végtag, piros, forró bőrterület jellemzi.

Fontos!

Trombózis esetén kötelezően, azonnal orvoshoz kell fordulni, és a későbbiekben megválasztandó sportot is az orvossal kell egyeztetni, ugyanis vérrögképződés esetén többféle mozgásforma is ellenjavallt!

Hogyan tudjuk megelőzni a visszérbetegségek kialakulását?

Nekem az a megfigyelésem, hogy idős korra valamilyen mértékben mindenki érintetté válik – de természetesen nagyon nem mindegy, hogy milyen mértékben. Amint azt a cikk elején is leírtam, az örökletes tényezők, mint a kötőszövetek esetleges lazasága vagy a testalkat sokat számítanak, ezért érdemes tudni, hogy melyik típusba tartozunk. Ebben például az egyik támpontunk lehet a családtagok érintettsége.

A munkavégzés is fontos szempont. Tipikus példa a témában a fodrász, tehát aki sokat áll, sokat ül, annak is oda kell figyelnie, hogy valamilyen prevenciót beépítsen az életmódjába. Fontos tényező még a testsúly: ez érvényes a babavárásra, a korábban kihordott terhességek tényére, illetve az aktuálisan fennálló túlsúlyra is: mind-mind okot adnak a nagyobb odafigyelésre.

Nézzük sorban a konkrét lehetőségeket:

1. A vénás keringés külső támogatása: például babavárás idején az elnehezült lábakat gyakran kell pihentetni, alápolcolni; álló foglalkozást végzőknél kompressziós zokni viselése javasolt. Aki sokat ül, és hajlamos akár több órára is keresztbe tenni a lábát, amikor csak észreveszi, "csomagolja ki magát".
2. Rostban, folyadékban, ásványi anyagokban gazdag étrend követése, illetve a lehetőségekhez mérten a meglévő túlsúly csökkentése.
3. Mozgás: amíg a prevenció a célunk, a visszereink szempontjából a legideálisabb mozgásformák az úszás, a biciklizés és a sok séta. A vádli az izompumpa, és a "második szívünk!" – emlékeztek? Pilates-trénerként szívesen javaslom azokat a gyakorlatokat is, amiket a hátunkon fekve, a lábainkat a levegőben tartva végzünk. Érthető módon ilyenkor a gravitációval szemben "kiütéssel győzünk", ami jótékony hatású. Jógában is sok ilyen testhelyzettel találkozhattok

Ne felejtsétek azonban, hogy ha már nagyobb a gond, mindenképpen fontos orvossal egyeztetni a megfelelő mozgásformát, illetve az egyéb teendőket!

Szerző: Domokos Flóra