Egy gyakori nyaki rendellenesség: a „Banyapúp?” – okai, kezelése, megelőzése

Banyapúpnak a köznyelv (eléggé gonosz módon) egy tipikus, és sajnos egyre gyakoribb mozgásszervi rendellenességet nevez. Valójában egy, a felső háti és a nyaki gerincszakaszt érintő, meglehetősen komoly mértékű tartáshibáról, életmód okozta elváltozásról van szó – mely tartóssá válása esetén egyre kiemelkedőbb, feltűnőbb púpként, és általában sok-sok fájdalommal jelentkezik. Hogy a régi időkben kialakult neve miért az lett, ami, azt nem szeretném kinyomozni. Ami biztos: nem csak idős nőket – sőt, távolról sem csak nőket érintő problémáról van szó. A technológia fejlődésével, illetve az ülő életmód terjedésével egyre több ember és egyre fiatalabb korosztályok képviselői szenvednek ettől a mozgásszervi problémától.

Betegség-e a banyapúp?

Hagyományos értelemben véve nem számít megbetegedésnek, hiszen, mint azt fent is említettem, egy életmód okozta tartáshibáról van szó: 

• Megváltozik a gerinc természetes alakja, helyzete, és erre reagálnak a környező szövetek, az izmok és a különböző kötőszöveti tartományok. 

Azonban komoly megbetegedések előszobája, ugyanis a rendellenes tartásban rögzült gerincszakaszok jellemzően hamar produkálnak immár betegségnek számító reumatológiai kórságokat, mint például:

• A porckorongok ellapulása vagy sérvesedése, vagy 

• a csigolyák közötti kisízületek gyulladásos, kopásos elváltozásai. 

Mindenképpen foglalkozni kell tehát a jelenséggel, amint tudatosult bennünk, hogy elkezdett kialakulni a banyapúp az esetünkben is.

Jó hír, hogy a kezdődő banyapúp megfelelően megválasztott mozgással, célzott gyógytornával, masszázzsal, vagy egyéb manuális terápiákkal helyrehozható, kijavítható. Legyünk tehát tudatosak, szükség esetén ne késlekedjünk!

Hogyan és miért alakul ki a banyapúp?

A banyapúp jellemzően azért alakul ki, mert a felső háti és a nyaki gerinc az ébren töltött idő legnagyobb részében rendellenes terhelést kap. 

Modernizált világunkban ez gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy:

• az illető nagyon sokat ül/áll, mialatt görbén tartja magát, 

• a fejét pedig a görbe háthoz képest előre emelten helyezi el, például mert egy monitort kell bámulnia hosszú órákig. 

• Emiatt gyakorlatilag rögzül a nyaka ebben a rendellenes testhelyzetben. 

• Ennek ma már külön, népszerű neve is van: „előrehelyezett fejtartás”. 

Ez a fejtartás rendkívül megterhelő a nyak és gyakorlatilag a teljes törzs izomzata számára. 

Ilyenkor az ízületek és izomzat munkája nagyon felborul: 

• Bizonyos izmok nem tudnak dolgozni, egyfajta inaktivált állapotba kerülnek, 

• mások túl nagy terhelés kapnak, folyamatosan feszülnek,

• Az ízületek természetes mozgástartománya pedig jelentősen beszűkül.

A következő fázis az, amikor a púp elkezd láthatóvá válni:

• A nyak alsó, és a hát felső csigolyáinak találkozási pontja természetellenes módon kiemelkedik, az őket körülvevő izomzat feszesen, keményen „köréjük gyűlik”. 

• Ha ez nem lenne még elég egy látványos púphoz kezd hasonlítani. 

Van azonban tovább is, mivel testünk védekező mechanizmusa az, hogy e fura, és pláne érzékeny kiemelkedő pontot védő céllal „kipárnázza”: 

• Így jelenik meg idővel az említett (csontos és izmos) rétegek „burkolata” képpen egy kötőszövetes felhalmozódás, megvastagodás is. 

Hogyan lehetséges megszabadulni a banyapúptól?

Amikor kezdődő mértékű tartáshiba jelentkezik, a tartásjavító tornákat kell elsősorban beépíteni az életmódba. 

Ezt nevezzük prevenciónak, ami a komolyabb elváltozások és fájdalmak megjelenése előtt kivitelezhető, és ilyenkor még rendkívül hatékony megoldásokra lehetőséget adó szint. 

Saját praxisomból mindenképpen javasolnám:

• A kezdő és a középhaladó szintű Pilatest, és 

• természetesen remek, különböző hátterű gerinctornák, gerinctréningek is elérhetőek ma már egyre nagyobb számban.

Fontos tudatosítanunk, hogy a banyapúp (és egyéb, hasonló mértéket öltött tartáshibák) prevenciója és rehabilitációja soha nem állhat meg az adott terület – esetünkben: a nyak – tornáztatásánál! Átfogó, a teljes testet megdolgoztató, holisztikus szemléletű mozgásformára van szükség, és egy olyan oktatóra, aki résen van, nehogy öntudatlanul a meglévő tartáshibákat megtartva, azokra ráerősítve végezzük el a gyakorlatokat. Ez esetben ugyanis inkább árt, mint használ a gyakorlásunk, sajnos.

Szükséges-e gyógytornász a banyapúp kezeléséhez?

Amikor túl van az ember azon, hogy kezdődőnek tekinthesse azt a bizonyos púpot, vagy komoly fájdalmak társulnak hozzá, illetve abban az esetben is, ha a tartásjavító torna több hét után sem hozott semmi változást, nagyon fontos, hogy személyre szabott, gyógytornász által kialakított programot kapjunk. 

Nem szabad beérni kevesebbel, ha sikert szeretnénk elérni – ezt nem győzöm hangsúlyozni!

Amikor már elindult a javulás, és a rehabilitációnk olyan szintre jutott, hogy bekerülhet a könnyű sportolás is az életünkbe – akkor ismét szóba jöhetnek az egyébként csodálatos és nagyon hatékony, nem gyógytornász vezette, fentebb említett edzéstípusok is. 

Kiegészítő terápiák a banyapúp kezeléséhez

Mint említettem, a púposodás sok esetben komoly mértékű izomfájdalmakkal, és nagy kötőszöveti felhalmozódással, vaskosodással jár. 

Ilyen esetekben kifejezetten javaslom a gyógymasszázst, mint kiegészítő terápiát:

• A gyógymasszőr nem csupán az izmok fájdalmát tudja mérsékelni, hanem 

• a túlfeszültségbe ragadt izmok oldásával, és az elgyengült, keveset dolgozó területek felpezsdítésével hatékonyan fogja támogatni a tartás javítását, az izomműködés helyreállítását célzó gyógytornát. 

Akinél pedig a kötőszöveti felhalmozódás a rendszeres masszázs dacára sem akar rendeződni, megpróbálhat kinesio tape ragasztást is kérni az adott területre. Ez a viszonylag új mozgásszervi terápiás eljárás mind az izmok lazítására, mind a vér- és nyirokkeringés javítására tökéletesen megfelel, ezáltal szintén hatékonyan tudja támogatni a mozgásterápiát. Aminek – t.i.: a mozgásnak, nem győzöm hangsúlyozni ezt sem – a legnagyobb szerepe kell legyen, ha sikert szeretnénk elérni.