Hogyan mondjunk JÓL nemet a tukmálásra?

Mi kell ahhoz, hogy nemet mondjunk a tukmálásra? És hogyan csináljuk? Kohlné Dr. Papp Ildikó pszichológus, dietetikus cikket írt nekünk, hogy idén karácsonykor ne feszengjünk emiatt.

A legtöbb fogyni vágyó klienseim arról számol be, hogy a környezete megjegyzést tesz a testsúlyára, külsejére, mégis rendszeresen rátukmálják az ételt, dicsérik az étvágyát. Hogyan lehet egy ilyen ellentmondásos helyzetben asszertíven reagálni? Főleg karácsony közeledtével, amikor a mindennapi rutinból kiszakadva, kifejezetten sok időt kell töltenünk az asztalnál a rokonokkal?

A döntés, hogy egy szituációban engedünk-e az impulzusnak vagy tukmálásnak gyakran a másodperc töredéke alatt születik. Ahhoz, hogy abban a pillanatban jól tudjunk dönteni, segítségünkre lehet egy kis előre gondolkodás és stratégia. 

DE MI KELL AHHOZ, HOGY NEMET TUDJUNK MONDANI A TUKMÁLÁSRA?

Először is az, hogy NEMET AKARJUNK 😊 mondani, tehát tényleg úgy érezzük és gondoljuk, hogy a második szelet rántott húsra vagy a harmadik szelet sütire már nincsen szükségünk. Sokaknak már itt akadnak nehézségei. Ha te is közéjük tartozol, az a motiváció és az énhatékonyság érzés hiányára hívja fel a figyelmet!

Ami szintén fontos, hogy REÁLIS képünk legyen az egészséges táplálkozásról. Sokan még mindig azt gondolják, hogy az egészséges táplálkozás egyet jelent a 100%-ban betartott, mindenmentes, merev, ízetlen, egyoldalú táplálkozással. Pedig az egészséges táplálkozás rugalmas, kiegyensúlyozott, változatos, mindenféle étel belefér, nem tökéletes, inkább csak ELÉG JÓ. Hidd el, nem kell párolt brokkolit enned bánatosan a karácsonyfa alatt, de nem is lesznek boldogabbak az ünnepek, ha megeszel egy egész rúd bejglit. Itt is a mérték az érték 😊

Harmadszor, legyünk tisztában asszertív jogainkkal és higgyük el, hogy ezek ránk is érvényesek. Jogunk van nemet mondani anélkül, hogy magyarázkodnunk kellene, illetve jogunk van nemet mondani anélkül, hogy bűntudatot éreznénk. 

Végül pedig tudnunk kell ezeket a jogokat megfelelő módon képviselni is a környezetünk felé. 

HA A FENTIEKKEL TISZTÁBAN VAGYUNK, MIÉRT ÉREZZÜK MÉGIS NEHÉZNEK AZT, HOGY NEMET MONDJUNK A TOLAKODÓ TUKMÁLÁSRA? 

Az evés és még inkább a közös étkezések nagyon sok szimbolikus jelentéssel bírnak. 

Összekapcsolódnak a szeretettel, gondoskodással, emiatt úgy érezhetjük, ha nemet mondunk, azzal megsértjük a másikat, olyan mintha nem csak egy ételt, hanem a másik szeretetét utasítanánk vissza. Az ünnepek alkalmával fogyasztott sok étellel, itallal a vidámságot, a közös, jó élményeket, oldottságot igyekszünk biztosítani, hiszen ahogy Balu is énekli a Dzsungel könyvében:
„Amíg van, egy-két jó falat, 
S egy jó falat az csak akad,
Se bú, se baj nem számít, rá se ránts!”
Éppen ezért, ha mégis nemet mondunk, azt élhetjük át, mintha kimaradnánk a szórakozásból, egy fontos, közös élményből.
A sok evés, a repeta, az üres tányérok az ilyen alkalmakon pedig elismerést jelentenek a szakácsnak.

A testsúly, a fogyókúra és általában a táplálkozás egyszerre mindenki ügye és mégis tabu téma. Sok kliensem fél attól, ha nemet mond a kínálásra vagy elmondja, hogy diétázik, akkor elkezdik faggatni, magyarázkodnia kell vagy kéretlen tanácsokat kell végighallgatnia. Nem beszélve arról, ha a többiek megtudják, hogy fogyni próbál, onnantól kezdve számonkérhető lesz, hogy halad…
És ott van persze a másik oldal is, ha valaki arról mesél a környezetünkben, hogy odafigyel az étkezésére vagy az utóbbi időben sikeresen fogyott, akkor befurakodhat egy olyan kellemetlen gondolat, hogy „Akkor lehet, hogy nekem is figyelnem kellene? Hát lehet, de biztos, hogy nem karácsonykor!” Ilyenkor a kollektíven elkövetett nagy étkezések mindenki bűntudatát enyhítik…

HOGYAN TUDUNK ILYENKOR JÓL NEMET MONDANI?

A legegyszerűbb és szerintem leghatékonyabb módszer, hogy egyszerűen mindenféle magyarázkodás nélkül azt mondjuk, hogy: „Köszönöm szépen, nem kérek”. 
Ha erőszakosabb a vendéglátó, akkor ezt a beragadt lemez technikával egyszerűen ismételgetjük.
„Kérsz egy kis tortát?"
„Köszönöm szépen, nem kérek”"
„Na, csak egy kis szeletet?”
„Köszönöm a kínálást, de nem kérek.”
„Oh csak egy pici picit?”
„Köszönöm a felajánlást, de még mindig nem."

Ha olyan szavakat használunk, hogy „még mindig nem”, vagy „ahogy korábban említettem, nem kérek”, az felhívja a tukmáló figyelmét arra, hogy már válaszoltunk a kérdésre és az az udvarias, ha ezt tiszteletben tartja.

Sokaknál ez az egyszerű módszer azért nem működik, mert késztetést éreznek arra, hogy a nemet enyhítsék valamiféle magyarázattal. Ez azért csapdahelyzet, mert bármit is mondunk az a tukmálót további próbálkozásra készteti.
„Köszönöm, most nem kérek, próbálok figyelni a testsúlyomra.”

És erre jöhetnek az olyan reakciók, hogy „Hagyjad már, törődj bele, hogy kövér vagy, én már beletörődtem” vagy „Na, hát nem ettől a kis sütitől fogsz meghízni” vagy „Oh, ez diétás, ebből bármennyit ehetsz!”. 

A magyarázkodás helyett szerencsésebb, ha elismerjük a másik erőfeszítéseit  
„Gyönyörű ez a torta, biztos nagyon finom is, de most nem kérek, köszönöm.” 
Ha másképp nem megy, a nemet mondás után egyszerűen váltsunk témát
„Köszönöm most nem kérek, de hallom új munkahelyed van, hogy tetszik?”
 

Ha kompromisszumos megoldást keresünk, mondhatjuk azt, hogy
„Köszönöm, külön szeletet nem kérek most, de a férjem tortájába belekóstolok” vagy
„Köszönöm, most nem fér már belém, de talán később”, illetve
kérhetünk hazavihető adagot is „Olyan jól néz ki ez a pogácsa, most nem tudok többet enni, de köszönöm, ha pár darabot elcsomagolsz, nagyon jól fog esni holnap uzsonnára”.

Az emberek alapvetően szeretnek segíteni, így azt a megoldást is választhatjuk, hogy egyszerűen őszintén beszélünk a célunkról
„Olyan közel vagyok már a célomhoz, köszönöm, ha esetleg karácsonykor olyan ételt is készítesz, amiből ehetek.”

MI VAN AKKOR, HA AZ IGYEKEZETÜNK ELLENÉRE MEGBÁNTJUK A MÁSIKAT? 

A kedves, de határozott nemet mondás ellenére is megsértődhet a másik. Ez sajnálatos, de ez már nem a te felelősséged. Ne feledd, mindenkinek joga van rendelkezni a saját teste felett. Jogod van ahhoz, hogy az egészséged legyen számodra az elsődleges szempont, hiszen az életmódjának a következményeit, mindenki maga viseli. 

Mennyire nehéz nemet mondanod a tukmálásra? Neked milyen módszer vált be? Ha nem működik, szerinted miért nem?