LEGendárium 2018 - Én voltam az a nő, aki mindig talált kifogást

Tegye fel a kezét, aki a gyerekkorból kinőve úgy megutálta a mozgást többek között az iskolai testneveléstől, hogy elképzelhetetlennek tartotta felnőtt életében a rendszeres mozgást! Tegye fel a kezét, aki világéletében úgy érezte, a mozgáshoz ő a kétbalkezesség mellett rögtön kétballábas is. Na, akik feltették, azok át fogják érezni Szűcs Judit pályázatának első részét - és reméljük, a második része meggyőzi őket arról is, hogy érdemes még egy esélyt adni a dolognak. Ahogy Judit tette újra és újra, míg rátalált a  Gyerünk, anyukámra! - és amiért hatalmas riszpekt jár neki! Én voltam, és vagyok büszke rá.

Én voltam az a kislány...

...aki mindig ügyetlennek érezte magát a tesiórán. Aki egy centit sem tudott feljebb mászni a kötélen. Én voltam, akit mindig utolsónak válogattak be a csapatukba a csapatkapitányok a sorversenynél és a kidobónál. Aki otthon, az udvaron gyakorolta a kislabdadobást, annyira félt a megszégyenüléstől.

Én voltam az a lány...

...akinél mindig a tesi jegyen állt vagy bukott, hogy kitűnő lesz-e a bizonyítvány az év végén. Én voltam, aki irigységgel vegyes csodálattal nézte azokat az osztálytársakat, akik segítség nélkül is képesek voltak kézen állni, akik mindig el tudták kapni a labdát, akik több, mint 2,5 km-t futottak 12 perc alatt. Én voltam, aki mindezek ellenére elkezdett vívni, de hamar rájött, hogy hiányzik belőle a tehetség és az elhivatottság. Én voltam az, aki elkönyvelte magában, hogy annyi köze van a sporthoz, mint molylepkének a pillangó úszáshoz.

Én lettem az a nő...

... aki belátta, hogy mozogni márpedig kell, mert 20 méter (busz után) futás következtében úgy érezte magát, mintha a maratont futotta volna le. Aki felismerte: puhánynak lenni kényelmes ugyan, de nem kellemes. Aki sok mindent kipróbált, de mindig feladta. Aki jógázott, zumbázott, tai-chizett, hastáncolt, kocogott. Aki tornázott DVD-ről is, Youtube-ról is, egyedül is és közösségben is. És aki mégis mindig elvesztette a motivációját. Aki mindig talált kifogást.

Én voltam az is...

...aki úgy kezdte el követni a „Gyerünk, anyukám!” Facebook-oldalát, hogy azt se tudta, miről szól ez az egész. Viszont nagyon szimpatikus volt neki az a vigyori, rövid hajú, háromgyerekes anyuka, aki vicces posztokat írt az anyaság sötét oldaláról, és ország-világ előtt vállalta, hogy nem tud palacsintát sütni.

Most én vagyok az az anya...

...aki egy totyogó mellett fedezte fel a mozgás örömét, méghozzá a „Gyerünk, anyukám! Videótár” segítségével. Aki már nem adja fel és aki már nem keres kifogást. Akire csodálattal tekint a férje, mikor egy hosszú, gyereksírással és nyűgösködéssel teli nap után este 10-kor még nekiáll tornázni. Aki izgalommal várja a hétfőt, hogy lássa, mi lesz az újabb heti kínálat. Aki lelkesen tervezgeti, melyik nap melyik edzést válassza. Aki már hónapok óta minden héten legalább háromszor tornázik... Ez több, mint amire felnőtt élete során bármikor képes volt. Amire egyáltalán képesnek tartotta magát.

Köszönöm nektek!

Judit újrakezdését és kitartását a zsűri egy Lèlekpúder by Zizu smink-workshoppal és egyéves Gyerünk, anyukám ízlés szerinti program-ellátmánnyal díjazta!