Néztél ma már mindenfelé?

Sokat gondolkodtam, hogy írásban, vagy szóban készüljön-e el az cikk. Végül arra jutottam, hogy a leghatékonyabb akkor lesz az információ átadás, ha mind a két eszközt bevetem, hogy a lehető leghatékonyabban legyen a szolgálatodra ez az elméleti és gyakorlati tudás halmaz.

A minap fájt a fejem. Ez nálam egészen ritka jelenség (szerencsére), viszont most nagyon kellemetlenül éreztem egy furcsa homloktáji lüktetést, nyomást. Ezzel valamit kezdeni kell. A fájdalomcsillapító tablettát szerettem volna elkerülni, nyakat és vállat hengerezni, kislabdázni épp nem volt lehetőségem. Mi lehet még a tarsolyomban, amit alkalmazhatok?! Hmmm… Váll és felkar panaszoknál már többször bizonyított egy technika, ami úgy néz ki, hogy ha az egyik vállad mozgatása egy irányba fájdalmas, beszűkült (nem tudod például a bal füled mellé emelni a bal karod), akkor bejárjuk a tekinteteddel a célzott irányt. (Az előbbi esetben ez így néz ki: mozgasd át a tekinteted balra felfelé, mintha előtted lenne egy óra lapja, és annak a 9-10-11-12 óra irányát járd be oda-vissza, aztán “szögletesítsd ki”, mint egy képkeretet, hogy a látótér azon csücske teljesen kitisztuljon az idegrendszered előtt).

Nézzük meg! Kimentem a szabadba, hogy minél nagyobb legyen a tér, és minél természetesebb a megvilágítás. És elkezdtem felfelé nézni, anélkül, hogy az állam felemelkedett volna. A tekintetemmel bejártam a felettem lévő vízszintes teret. Jobbra, balra többször. Mondjuk tízszer. Aztán a képkeretes technikával a kép oldalsó-felső egyharmadát mind a két oldalon és a tetejét, ugyanúgy körülbelül tízszer. Aztán pihenés következett: szem becsuk, összedörzsölt tenyerek a szemre tesznek, picit felmelegítik a szemgolyót. Aztán egy kis befelé figyelés. Jobb lett?! Talán. Picit, nagyon picit. Igeeen. Újra kezdtem. Még egy kör után ismét visszatesztelés. Újabb apró javulás. Juhhééé. Viszont ennyi időm volt akkor rá (mondjuk négy perc alatt zajlott le ez a tréning a kitalálástól számítva), ment tovább a nap. Eltelt egy fél óra, és azon kaptam magam, hogy jééé, a fejem szinte a normál állapotában van. Előrehajlás után felegyenesedénél még egy picit jelzett, szóval tudtam, hogy a nap végén be kell iktatni egy teljes szem átmozgatást egy alapos felső háti és nyaki hengerezéssel, kislabdázással, de az életminőségem nagyságrendekkel javult pár perc alatt.

Ne viccelj már! - mondhatod most, teljesen jogosan. Pár pillantással elmúlik a fáj meg a vállfájás?! A kérdés jogos, álljon itt néhány indoklás, miért működik. A szemmozgások szoros kapcsolatban vannak a nyak bizonyos izmaival, és azok tónusával (például a csuklyásizom, a nyaki- és feji szíjizom, lapockaemelőizom).

Vegyük azt, hogy egész nap ülsz, és mondjuk monitort kell nézned, vagy folyamatosan magad előtt derékmagasságban rögzítve a tekinteted egy kisbabáról gondoskodsz, esetleg egy totál kitekeredett félfekvő pózban szoptatsz, és közben az ügyetlenebbik kezeddel próbálsz telefont görgetni, hogy elteljen a két órás szoptaltatás. Ezekben a testhelyzetekben biztosan nem nézel messzire, nem váltogatod túl sűrűn a fókusztávolságot, és a szemed nem járja be azt a három dimenziós teret, amire valaha teremtve lett. És akkor minek is tudnád felemelni a karod a fejed fölé, ha sosem nézel oda? Az idegrendszered nem is tudja, hogy van ott valami. Ha meg nincs ott semmi, akkor azt akár félelmetesnek is értékeli, generál egy kis fájdalmat, hogy ha eddig nem használtad, ne most kezd el.

A javaslatom tehát az, hogy amikor valami diszkomfortot találsz a testedben, akkor szánj időt arra, hogy végig gondold, néztél-e ma ( vagy az elmúlt egy évben) mindenfelé, és ha nem, akkor nosza, mozgasd be a szemed, aztán a nyakad és a vállad, és garantálom, hogy jobban fogod érezni magad a testedben.

Most pedig kattints a videóra és csináld végig velem a szemtornát: