Nóri: tényleg köszöngetünk a szeptembernek?
Minden évben csodálattal figyelem azokat, akik olyan jóban vannak szeptemberrel, hogy köszöngetnek neki.
Helló, szeptember! Hát szia, szeptember! Végre itt vagy, szeptember!
Ezt olvasom az Instagramon, meg a Facebookon asztalterítő méretű borítóképeken. Gurulnak a gesztenyék, és a tökök, az utolsó őszi napsugarakban fürdik a narancsba boruló erdő, gőzölög a képeken a tea.
Olyan hangulatos, hogy már majdnem bedőlök, lassan és halkan formálom a szavakat a számmal, majdnem köszönök neki én is, mielőtt kifordulna az ajtón. Aztán hirtelen ráharapok a nyelvemre. Mondd, te normális vagy? Komolyan azzal akarsz haverkodni, aki feljött hozzád, összesarazta az előszoba szőnyeget, kiette a hűtőt, a pulcsijába törölte az orrát, aztán bevágtatott a gyerekekhez, hogy 6:30-kor kizavarja őket az ágyból? Ezen nem segít egy szépen faragott tök és az sem, ha rum van a teában.
Ezek a napbarnított gyerekek a nyárhoz, későn fekvéshez, vízközelhez, kötetlen bandázásokhoz és rengeteg görögdinnyéhez szoktak. Egészen biztosan nem tudod levenni őket a lábukról egy új ovis zsákkal vagy tolltartóval! (Az ugye megvan, hogy máris beszélgetek vele?).
Ez az a hónap, amikor még egymásnak sem köszönünk, pláne nem egy hónapnak. Loholunk az események után, próbáljuk elindított stopper mellett összerakni az 1000 darabos Tesz-Vesz város kirakóst: ki-kivel-hol-mikor-mit csinál-ki vár kire-hogy oldjuk meg. Olyan puzzle ez, aminek az első két hétben még az egyenes oldalú szélső darabjait SEM találod meg. Csak túrod, rakosgatod, összepróbálsz képtelen darabokat, és minden második este földhöz vágod az egészet, cifrán káromkodva.
Hát komolyan mondjátok, hogy ennek köszöngettek olyan lelkesen? A büdös franc akart vele találkozni Meg vissza se köszön soha.
Persze kevésbé elegáns egy Instagram posztban vagy Facebook borítóképen a színes falevelek között, de lennének javaslataim! Például ezek:
Helló,
- elhoztad a gyereket az óvodából? Miért, már ovis?
- elhoztad a gyereket az iskolából? Melyik gyereket? Melyik iskolából?
- szerinted az megy, hogy a villamoson eszel és a kocsiban öltözöl át az edzésre?
- beszokott ügyesen, de azért a jövő héten még ne aludjon bent, el tudod hozni ebéd után?
- nem vetted észre, hogy ez nem a te iskolatáskád, amivel hazajöttél?
- hőemelkedése van a negyedik napon, baj, ha az értekezlet után elmegyek?
- tegnap vittél be ötezret, nem mondod, hogy ma meg tízet kell?
- szerinted meg tudjuk oldani a három gyereket ugyanabban az időben három különórán?
- az van ráírva, hogy nem kell bekötni, akkor most mégis?
- kell egy őszi, egy benti és egy tesi, az megvan, hogy ez kilenc pár cipő?
Ezért hát úgy döntöttem végül, hogy nem köszönök rá, mert még visszaköszön és valami nagyon rondát mondok neki.