A szoptatás, és a mögötte lévő érzések

Az örök téma. Olyan egyszerű. Ráteszem, megeszi, jóllakik, kész. DE… Mi van, ha félek tőle, mert eddig a nőiségemhez tartozott a mellem? Mi van, ha féltem az alakját? Mi van, ha nekem ez az állandó testközelség nem komfortos? Mi van, ha szorongok előre, hogy evett-e eleget, mi van, ha fájdalmas, és olyan, mintha egy cápának kéne a mellem odaadni, mi van, ha úgy érzem, képtelen vagyok éjszaka ennyiszer felkelni, mi van, ha naponta szorongok azon, hogyha történik velem valami, mi lesz a babámmal, mi van, ha nehezen bírom elviselni azt a kötöttséget, amivel a szoptatás jár?

Mi van, ha nem vagyok biztos benne, hogy szeretni fogok szoptatni?

Ki sem merem ezt hangosan mondani, mert egy jó anyáknak ilyen eszébe sem jut. Megnyugtatlak, ezek nagyon sokszor eszébe jutnak a jó anyáknak is. A szoptatás rejthet magában nehézségeket fizikálisan, és lelkileg egyaránt. Az állandó rendelkezésre állás, a test megosztása a várandósság után is, lehet fárasztó, és hozhat magával negatív érzéseket. Lehet, hogy elvétve találkozol csak ezekkel az érzésekkel, de nehézségeket is okozhatnak akár. Az érzelmi háttér jobban befolyásolja a szoptatás sikerét, mint elsőre gondolnánk, ezért nagyon fontos foglalkozni vele.

Mindeközben, a babának a szoptatás maga a csoda. Megáll a világ néhány percre, csak anya van, és ő. Lehet a szemébe nézni, ellazulni, aztán akár békésen álomba szenderülni. A legjobb dolog a világon, hónapokon, akár éveken át. 

Anyai oldalon ez a legnagyobb hajtóerő. Nézni, ahogy élvezettel kortyol, tudni, hogy a legjobb táplálékot kapja, testileg, lelkileg és szellemileg is töltekezik. Érezni, ahogy megérkezik a tej leadó reflex. Látni, hogy milyen boldog és elégedett közben, minden negatív érzést enyhíteni tud. 

Az első hetekben nem biztos, hogy ez a kép ilyen idillikus. Igazából ritkán az. A babának meg kell tanulni a szopni, az anyának meg kell tanulnia szoptatni, és kölcsönösen meg kell tanulniuk egymást. Két nagyon fontos üzenetem van ezzel kapcsolatban. A kitartás, és a bizalom. 

Kitartás: 3 hetet kérek! 

És elsősorban azt, hogy addig ne adjátok fel! Múlni fog a bimbó fájdalom, már nem lesz olyan lapos, könnyebben be fogja tudni kapni, nem fognak fájdalmasan feszülni a mellek, begyógyulnak az esetleges bimbó sebek, ideális esetben beáll a kereslet és a kínálat, a baba nem aluszékony már, intenzívebben és rövidebb ideig szopik, rutin a mellre helyezés, tisztán látható, hogy a gyermeket életben tudjuk tartani. 3 hét után sokkal könnyebb lesz az élet, meg tudom ígérni, de ahhoz ki kell tartani, át kell lendülni, nagy levegőket kell venni, neki kell futni, újra és újra. 

Bizalom: Elsősorban magadban

A testedben, hogy tudja folytatni a baba táplálását méhen kívül is. A tudásban, amit a szoptatással kapcsolatban elsajátítottál, illetve amit az adott nehézség megoldására fogsz megkeresni. A kreativitásodban, hogy minden probléma kulcsát megtalálod előbb-utóbb. A lelkedben, hogy anyaként van benned egy erős elhivatottság, hogy a gyermekedért számtalan kellemetlenséget boldogan elviselsz, és ebbe nem fogsz beleőrülni. Az anyaságodban, hogy mivel mindent megteszel azért, hogy jól csináld, jól is fog menni. Az ősi női erőkben, amik mindig megsúgják, mi a helyes döntés, és hihetetlen teherbírást adnak az édesanyáknak. A babádban, hogy ő is igyekszik segíteni, amiben csak tud. Lehet, hogy ez egy nagy mosoly szopi után. A párodban, a barátaidban, a családodban és a segítőidben, hogy fel fognak tudni tölteni, ha úgy érzed, hogy elfogyott, kimerült, nem megy tovább. 

Sírni ér

Ha jönnek könnyek, azoknak kint a helyük. Nem könnyű az út eleje, de rutinnal minden nappal egyszerűbbé fog válni. Vannak nehezebb napok, vannak gonosz mérlegek, amik kevesebbet mérnek szoptatás után, mint előtte. A szorongás mindig ellenünk dolgozik. Nehezíti a tejtermelést, a tej leadást, sírósabbá válik tőle a baba is. Tudom, hogy könnyű mondani…   

A várandósság alatt készülni kell a szoptatásra. Meg kell vizsgálni, milyen érzések jönnek fel ezzel kapcsolatban, ismerni kell a gyakorlati műhelytitkokat. A kismamák általában a szülésre fókuszálnak, és kevesebbet foglalkoznak a táplálás kérdésével, de felkészüléssel a szorongás csökkenthető, és ebből jön a harmadik fontos üzenetem: magabiztosság. Menni fog. Lehet, hogy nem pont úgy, ahogy előre elképzelted, lehet, hogy több nehézség jön, mint amire számítottál, de meg fogod tudni oldani. 

Erről most eszembe jutott egy negyedik fontos üzenet is, amit nem is ragozok tovább: Take it easy… 😊

Kapcsolódj be az Anyastart Szülésfelkészítő Tanfolyamba, ha kíváncsi vagy Móni szoptatási technikáira és tanácsaira!  Móni nem csupán ezzel a témával, hanem a várandósság, a gyermekágy és a kisgyermekes kor kérdéseivel kapcsolatban is szívesen elkalauzol téged a jövőben a Mónivédőnő Facebook oldalon.