Mi vagyunk a levelek mögött

LK vagyok, 2017-ben, amikor elkezdtem dolgozni a Gyerünk, anyukám!-nál, akkor az volt a fő feladatom, hogy fogadjam a leveleket és válaszoljak rá, ma ez már csak kisebb részét teszi ki a munkámnak.

Nagyon szerettem csinálni, rengeteg ember lett a levelek által ismerve ismeretlenül az ismerősöm. A kérések mellett nagyon sok történetet, fájdalmat, örömöt osztotok meg velünk - nekem ez mindig sokat segített abban, hogy ezt a közösséget a magaménak érezzem.

Nem fogok hazudni, ez egy ügyfélszolgálat, ahol jönnek panaszos levelek is, de nagyon ritka az olyan hangnem, ami rosszul esik az embernek. Ezzel szemben a levelek nagyon nagy százalékából süt a kedvesség, a szeretet. El sem tudjátok képzelni mekkora öröm, amikor a leveleket végigfutva Szandra vagy én a staff közös chatjébe egy rengetegszivecskés levelet dobunk be: bármilyen napunk volt addig, egy ilyen levél mosolyt ültet a szívünkbe. Túlzás nélkül mondhatom, hogy soha nem volt még olyan munkám, ahol ennyi elismerést, szeretetet és visszacsatolást kaptam volna.

A másik, ami miatt én ezt mindig szeretem csinálni, jó érzés segíteni nektek. Vicces, amikor mondjuk megoldunk egy problémát és megköszönitek, majd visszaírtok, hogy jó-e, ha ilyenkor megköszönitek, vagy ez csak újabb leveleket generál, és boldogan mondhatom, hogy soha nem fogunk megharagudni azért, ha megköszöntök valamit! 

Én (Szandra) csak megerősíteni tudom, amiket LK írt: szuper érzés segíteni nektek, és a veletek való levelezés és segítségnyújtás által még egy plusz ponton kapcsolódni veletek. Elképesztő számunkra, hogy sokatoknak olyan bizalma van felénk, hogy a legszemélyesebb problémáitokat, gondjaitok is megosztjátok velünk. De olyan is van, hogy pl. egy hírlevél olyan intenzív érzéseket vált ki belőletek, hogy megírjátok nekünk levélben, vagy akár azt is, hogy milyen hatással vannak rátok a tornáink. És igen, ezekből szoktak lenni a staff chatben a sok szivecskés, mosolyra, vagy éppen könnyre fakasztó kedves szösszenetek.