Hogyan lesz őszre szobatiszta a gyerekem?

Mindannyian éreztük már azt a gyomorszorító érzést, amikor a szeptemberi ovikezdésre gondolva belénk hasított, hogy őszre már egy szobatiszta kisgyerekkel kellene a beszoktatásra érkeznünk. De hogyan? 

Ne pörögj rá teljesen

Én azt tapasztaltam, hogy a legnagyobb őrület, amibe belepörgethetjük magunkat és a gyereket, ha ezt mindenáron meg akarjuk oldani. Ha mint egy visszaszámlálást, magunkra és a jelenleg még pelusos vagy kicsit bilis vagy egyre többet vécébe pisilő-kakiló gyerekünkre rápakoljuk annak a terhét, hogy SZOBATISZTÁNAK KELL LENNI. Ez egy komoly stressz lehet mindenkinek, egy olyan nyomás, amivel nehéz a szó szoros értelmében elengedni a pisit vagy a kakit. Szóval rápörgés vagy ráparázás helyett érdemes erre lehetőségként tekinteni, hogy akár az is lehet, hogy őszre nem kell majd a pelus. Mennyivel könnyebb így gondolni rá, nem? :)

Több lehetőség, nagyobb kíváncsiság?

Nekem (Kriszónak) az vált be - mindennel kapcsolatban így vagyok a gyerek terelgetés témájában -, hogy nem vetek fel témát az előtt, hogy valamiféle kíváncsiságot, nyitottságot ne tapasztalnék az adott kérdésben. Így például amikor a fiam kicsi volt, és jött a nyár, akkor egészen egyszerűen annyit csináltam, hogy ráraktam egy vécészűkítőt a vécére és mellé tettem egy bilit, és ez a két dolog mindig így várta készenlétben, hogy az arra kószáló gyerekemnek felkeltse az érdeklődését. Bennem nem volt se bilipara, se vécéfélelem, nekem mindegy volt, honnan indulunk, inkább az érdekelt, hogy vajon melyik fogja felkelteni a család legkisebbjének az érdeklődését. Az a helyzet, hogy nem kellett sokat várni, egy-két nap alatt jöttek a kíváncsi tekintetek, az ülőke fogdosás, a bili ide-oda húzkodása. Ráült pelusban, és úgy pisilt. Ez volt az első. Amikor mondtam neki, hogy szerintem kényelmesebb pelenka nélkül, akkor egészen meglepődött ezen a lehetőségen és persze azonnal elhagyta a száját a NEM szócska, aztán valahogy mégis legyűrte magáról a bugyolálását és elkezdődött az a játék, hogy hogyan lehet eljutni a sikerélményig. Igaz, hogy ebben az időszakban viszonylag sokat voltunk otthon, igaz, hogy a teraszajtóba is tettem egy bilit a biztonság kedvéért (amit nem egyik pillanatról a másikra raktam el onnan, hanem miután már többször sikerült beérni a fürdőszobába és magával vinni a pisit, akkor közös megbeszélés alapján döntöttünk úgy, hogy erre már nincs szükség), de bő 2 hét alatt eljutottunk oda, hogy az "anya pisilek" felkiáltásnál már nem útközben ért bennünket a meglepetés.

Egy biztos: nincs tuti tipp

"Ezzel a témával anno teljesen össze-vissza jártam: a fiamnál évekig tartott ez a procedúra, a lányom magától levette a pelust, mert zavarta. Nincs jó tanácsom, vagy valamilyen tuti tippem, csak egy kedves emlékem" - mondja Orbán Kati. - "Mindig azt mondtam a fiamnak, amikor odaértünk az adott helyhez és azt akartam hogy tolja le a nadrágját és pisiljen, hogy jöjjön a fához/WC-hez és koncentráljon." Egyszer Brumi mindkét keze tele volt a játszótéren egy csomó bottal, és a fához érve azt mondta, hogy “anya, itt vagyunk a fánál, de most légyszi te koncentrálj, mert nekem tele van a kezem”.

Az utolsó pillanatban is be lehet futni

Urbán-Váradi Alexandráéknál ez teljesen magától alakult mindkét gyereknél, igaz az utolsó pillanatban, de nagyjából az ovikezdésre pont szobatiszta lett mindkettő. Szandra annyiban szólt bele, hogy náluk bilizés nem volt, ő ugyanis anélkül szerette volna megugrani a szobatisztulási folyamatot. "Úgyhogy amikor láttam a jeleket, hogy valami alakul a gyerekeknél, akkor én egyből a WC felé tereltem őket. Nem akartam egy plusz közbenső állomást a bilivel, mert nem láttam értelmét, hogy először bilire szoktassam őket, aztán utána meg a biliről a WC-re, és szerencsére nekünk ez így teljesen jól működött."

Pelenkázó alátétet mindenhova!

Nóri a leszokós nyáron sokáig azt hitte, hogy mehetnek mindenfelé a városban bátran, mert előtte két másodperccel majd úgyis szól, akkor meg fellibbentik a nyári ruhát két parkoló autó között. A megdöbbenés mindkettőjüket akkor érte, amikor a kislánya kővé merevedett, és egyetlen szó nélkül bepisilt. "Ezt csak akkor vettem észre, amikor a bőr szandálja elkezdett sötétedni. Onnantól folyamatos pánikban voltam, hogy ez mikor történik meg legközelebb és még a bkv-n is pelenkázó alátétet terítettem alájuk" - emlékszik vissza Kádár-Papp Nóri.

Őrületes ünnepségek sorozata

"Nekem az volt a taktikám, hogy kezdésnek minden este ráültünk a wc-re és ha sikerült belepisilni véletlenül, akkor őrületes ünneplésbe kezdtünk. Aztán napi pár órára lecseréltük a pelust alsógatyára, ott is ment az udvarlás, hogy milyen csinos és menő ez a dolog. Időnként elvonultunk a wc-re, és produkáltunk valamit, vagy nem, időnként meg bepisiltek. Aztán valahogy egyre nagyobb lett a sikerráta. Viszont, az ovikezdéskor 3/2 gyereknél abszolút visszaesés volt a dologban, úgyhogy hordtam be a vízálló lepedőt, meg a tonnányi váltócuccot, délutánonként meg vittem haza a mosnivalót. Aztán ahogy megszokták az ovit, újra elkezdtek normalizálódni a dolgok" - eleveníti fel Harcsik Dóri.